Termek, szürke üres szobák, csempézett, vagy téglázott, nem emlékszem, közepén szék. Ül rajta egy nem vonzó férfi, apró, álló pénisszel.
Amit “csak tudok” a háttérsztoriról: táncolunk, ajtó nélküli helységek, biztonsági őrök, akiket szeretünk, nem szexelünk, csak táncolunk és mindent kézzel végzünk.
Ül a kisfarkú, kissé pocakos, sápadt férfi a székben, meztelen, ahogy én is, én a földön mellette. Nincs ajtó, kilátok, lányok, őrök, férfiak. Ülök a padlón, kezembe szorítom a golyóit.
Közlöm vele, hogy hatalmasak, menjen orvoshoz, de ahogy markolom őket, a kis álló farokból igen hosszú lesz.
Felizgulok, pedig nem vonz a férfi, hívok egy csajt, hogy segítsen mert nincs elég kezem.
Adok a férfinek egy csókot, a feje hátra dől és elélvez.
Valahogy minden vizes lesz, mintha lelocsoltak volna minket slaggal.
És semmi sem undorít. Sem a sivár környezet, sem a nem vonzó férfi, sem amit csinálok, mintha az egész más síkon zajlana, mintha csak az lenne a lényeg, hogy örömet okozunk egy másik lénynek, annak fizikai vagy akármilyen valójától függetlenül. Én is elmentem, hogy mitől, nem tudom.
Nem érzem magam sem piszkosnak, sem rossznak, csak öröm és izgalom. Olyan elfogadási állapot volt, ami ítélet mentes.
Irtó furcsa.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: