Hánytatom magam.
Fordult elő párszor régebben is, de most többedszer az utóbbi időben.
Melóban tartom magam, eszek, kb. egészségesen is, de ha hazaérek… Bezabálok. Aztán jön a lelkifurci, uccu a toilette.
Egyszerűen olyan fokú éhség, s utána bűntudat, hogy így sosem fogyok le.
Pedig szedek vitaminokat, eszem fehérjét, szóval nem minőségi éhezés.
Na most vagy szeretethiányom van, vagy feljöttek a gyerekkori traumák, amikről fogalmam sincs. Stresszes időszakban sokszor ébredek úgy, hogy éppen hogy nem pisilek be . Amikor csoszogva vánszorgok ki, sőt, baleset is akadt…
Gyerekkoromban rendszeresen bepisiltem. Meg hánytam, meg ilyesmik, aztán kb. 11-12 éves korom óta testkép és öngyűlölet.
Váháá, Szóval attól függetlenül, hogy mit teszek, tudok a bajomról.
Nem tudom, mit kéne tennem.