Elnézést hogy mindig erről picsogok, hogy nem jó a kapcsolatom. Ha barátnőm lenne ilyen helyzetben, a szakításra bíztatnám. Csak hát annyira önbizalom hiányos vagyok, hogy nem tudom elhinni hogy valaki valaha még szeretni fog és én viszont szeretem és még működik is a dolog. Mert volt már kölcsönös szerelem csak a körülmények voltak igen bajosak…
Másrészt. Hiányoznak a barátaim! Az egyetemista élet jobb volt mint ez a dolgozós most. Mókuskerekes napok, sietek mindig mindenhová, magamra nem sok időm van…
Rabszolgaság az élet- eszik, alszik, dolgozik. Amit keresek, létfenntartásra kell költsem. Ahogy a magyarok nagy részének ma- modern rabszolgaság- dolgozz egész nap, halj fiatalon, koszt és kvártély fejében.
Így küzdök, hogy jót is lássam és látom is, csak az nem mozgat meg ( sajnos!) annyira, hogy leüljek és írjak miatta.
Azt csak ott megélem, örülök neki és ott jó, de a rossznak titulált dolgokon nyühülődök. Ezen változtatnom kellene.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: