kibaszottul egyedül vagyok. most megint zuhant egyet a világ.
Keresem a munkát, mindenhonnan visszadobtak, két halvány reményű hely van csak. hitegetnek, de nem mondják egyből, hogy bocsi, telt ház, alig van forgalom, nem tudunk több asszisztenst alkalmazni.
Behívnak, hogy így munkarend, úgy bővítés, satöbbi, aztán kiderül, mégse. Miért hitegetnek akkor…?
apámtól megkaptam, azért nem kaptam melót, mert kövér vagyok. ami infó utóbbi igaz, de mivel olyan helyekre mentem, amik nem hirdettek állást… persze a mai felfogás szerint esztétikus sem vagyok de mit tegyek ha zabálok ha stressz ér.. ami maximalista-szadista apával, osztatlan képzésben zajló egyetemmel, öngyűlölettel, néha zavaros párkapcsolattal és állandó csalódással a világ színvonalában.. mi legyek ha nem frusztrált.
nem tudom hányadszorra sírom el magam, mert a leendő szakmámban kerestem munkát, csak még asszisztensként, de mindenhol zsákutca. ez itt kisebb város, mint Budapest, ezt nem fogják fel az ősök.. és mindennek én vagyok az oka, mert a veszteseket keresem és segítem. legutóbb egy kóbor, fiatal macska megmentése volt a bűnöm. ja meg az is bűnöm, hogy azt szeretem, akit. meg hogy nem vagyok olyan okos, mint a szomszéd gyereke meg az unokanővérem és nem vagyok olyan szép, mint a kollégája lánya.
pasim Bp-n, szülővárosomban már zéró barát, családom 2/3-a csak tüzet hányva szól hozzám. ma sokadszorra sírok.
a torkomon a sírás drót,minden légvétel szorosabbra húzza.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: