Na azt tudtam, hogy én vagyok az ok, mert azt elfogadom, de…
Már megvádolt anyám azzal, hogy mivel körülöttem zajlanak dolgok, ezért horgászat végén mikor szállt ki másik felmenőm a csónakból, beleesett a vízbe. Még jó hogy nem törte el magát és halt a vízbe! Ugyan kánikula van és fene tudja mennyit ült kint, ugyan volt vele más, ugyan a partnál csobbant, mert épp szállt ki, egy 10 kg + -os hal kifogása után- de reméli hogy tudom mindezt.
Anyu tényleg tanult pszichológiát- szeretet az, amikor tudatosan terrorizálunk valakit-ha nem döntesz, ahogy akarjuk, meg is halhat miattad valaki? Ez tényleg komoly?! Már konstans a gyomorfájdalmam és az izomgörcseim. Csudálatos …
Aki szülő- soha, de soha ki ne ejtsen ilyet a száján- inkább üsse pofon a gyereket, azt elviselhető mert elmúlik és tudjuk, foglalkoznak velünk, mert dühít a szüleinket amit tettünk, de a folyamatos, alattomos lelki gyötrés- valami mérhetetlenül aljas és kiábrándítóan fájdalmas.
Csak azt tedd, gondold a másikkal, amit szeretnéd hogy veled is tegyenek és rólad gondoljanak. ( Deviánsok kíméljék meg maguktól a világot. Köszönjük.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: